Szeretem a harmóniát. A gyermekeimet – mindennél jobban. A nyugalmat. A kutyám bundájának selymes tapintását. A friss kávé illatát. A szépet.

Eredeti szakmámban, orvosként tanultam meg figyelni – ez hozta a precizitást. Később, fotósként megtanultam látni: az arányokat, a részleteket, a fényt, a kompozíciót. Végül a hivatásomban, enteriőrtervezőként pedig megtanultam térben gondolkodni.

A tértervezés számomra az a nyelv, ahol mindez nem külön képességként működik, hanem egyetlen, összefüggő rendszerként. Az analitikus gondolkodás és a vizuális érzékenység nem zárják ki egymást – épp ellenkezőleg: együtt formálják azt a szemléletet, ahogyan egy térhez nyúlok.

A harmónia számomra nem tökéletes szimmetriát vagy szabályos rendet jelent. Inkább egy pontosan eltalált ritmust – anyagok, színek, formák és fények finoman hangolt egyensúlyát. Azt a csendes egységet keresem, amit nem lehet szavakkal megfogni, de azonnal érezni lehet, ha jelen van.

Olyan tereket tervezek, ahol jó lenni – ahol a fény nemcsak világít, hanem hangulatot teremt, ahol a textúrák és formák nemcsak szépek, hanem egymásra reagálnak. Ahol a funkció működik, és minden részletnek helye, oka és szerepe van.

Véleményem szerint egy kivételes térhez nem csupán pénz kell. Hanem igény. Nem hangos elvárás, hanem csendes, tudatos figyelem a részletekre, az anyagminőségre, a tökéletesen működő arányokra. A jó tér nem bizonygat. Nem akar megfelelni. Teszi a dolgát – pontosan, természetesen. És ha ehhez néha szokatlan irányba kell indulni, nem kérdés, hogy arra megyek.

Tanulmányaimat a Junior Art Center Lakberendező iskolában végeztem, ahol a tanulmányaim végeztével megkaptam az Évfolyam hallgatója díjat.

Tudásomat, munkámat a szakma kétszer is értékelte: Az Év Lakberendezője Pályázaton 2022-ben és 2023-ban is megkaptam az Év Pályakezdő Lakberendezője címet, és még sok-sok más rangos különdíjat, szakmai díjat, közönségdíjat is sikerült elnyernem.

2024 óta pedig a Lakberendezők Országos Szövetségében a Felügyelő Bizottság elnökeként is tevékenykedem.